Both Gabi: Elvitte a cica

Képzeld, egyszer három nővér, Icus, Licus és Vicus olyan jókedvűen nevetgéltek, hogy a cicáik nem tudtak elaludni a kacagásuktól. Mindegyik lánynak három macskája volt. Úgy szerették a gazdáik a mihasznákat, hogy néha még az ágyukba is beengedték őket, de a hálátlanok mégis elvitték a jókedvüket.

A lányok könyörögtek a cicáknak, hogy adják vissza a vidámságukat, ám ők gombócot gyúrtak belőle, felmásztak a háztetőre, és ott labdáztak vele. Felkelt a Hold, de ő is hiába kérincsélte a macskáktól a labdacsot. Még az Esthajnalcsillag sem tudta meglágyítani a cirmosok szívét. A madarak megpróbálták elcsípni a pöttyös gömböket, de a macskák ügyesebbek voltak náluk. A virágok mindhiába bűvölték finom illatukkal a megátalkodott nyávogókat, nem hatott azokra semmi. A halak beszéde pedig nem ért el a háztetőig, így hasztalan volt minden próbálkozás.

A harmadik napon arra járt a falu kóbor kutyája, akit a nővérek mindig elkergettek, mert féltették tőle a macskáikat. Most bezzeg így szóltak hozzá:

– Bucibucibucika, gyere be, és kergesd le azokat a nyavalyás tejfelevőket a tetőről, szeretnénk visszakapni a jókedvünket.

– Nem megyek, mert bántani akartok!

– Dehogy akarunk, dehogy akarunk! Ha visszaszerzed a jókedvünket, beköltözhetsz a házunkba!

Buci semmire nem vágyott jobban, mint egy saját zugra, így énekelni kezdett.

– Vihaúúú, vauvá! Vauví, vohaó! – uvította rettenetes hangerővel a világba.

A macskák erre gyorsan befogták a fülüket, így leesett a jókedvvel teli labda. A lányok azonmód kicsomagolták a jókedvüket, és vigyáztak, nehogy újra elvigyék a cicák.

Az undok macskák nem bújhattak többé a lányok mellé, mert Buci kiebrudalta őket a házból. Ő lett a legboldogabb eb a faluban.

Hát így esett a nagy eset. Ti is vigyázzatok a jókedvetekre, mielőtt elviszi a cica!

A mesét ihlető gyerekrajz kooperatív munka: