D. Tóth Kriszta: A háromtornyú falu lányai

A világ legeslegszebb falvának három templom állt a közepén. A kacskaringós utcák girbegurba házait lányok lakták, egytől egyig gyönyörű okos, és ügyes teremtések. Csak egy baj volt velük: hosszú hónapok óta képtelenek voltak elaludni. Hiába világítottak éjjel a csillagok, hiába zengték a bogarak édes altatójukat, hiába borult még napközben is bágyadt félhomály a háromtornyú falura. Nekik bizony csak úgy zakatolt az agyuk, és nem tudták álomra hajtani fejüket...

Egyik nap aztán különös hang járta be a kacskaringós utcákat. Huncut furulyaszó kanyargott a girbegurba házak között, kitöltött minden ficakot, beszökött a legkisebb nyílásokon is. Csodálkoztak a lányok, vajon honnan jön a zenebona, ki zavarja meg őket bokros teendőik közepette. Kitódultak mind az utcára, fogták a fejüket, nézték az órájukat, kapcsolgatták a mobiltelefonjukat. „Ha ez így folytatódik nem végzünk a dolgunkkal!” – kiáltotta az egyik. „Rengeteg még a teendőm, miért zavarnak meg” – panaszolta a másik. „Mi lesz így a határidővel?” – sopánkodott a harmadik.
Apró emberke tűnt föl a sarkon túl, láthatólag hosszú út állt mögötte. Poros köpenyénél csak a bakancsa volt piszkosabb. De a szeme ráncai ragyogtak a jókedvtől, ahogy fújta a furulyáját. És csak menetelt rendületlenül, végig a kacskaringós utcákon. Az édes dallam körbefonta a bosszankodó leányzókat, akik érezték, ahogy az ellenállhatatlan zene elzsibbasztja őket. Még mielőtt eszméltek volna, otthagytak csapot-papot, és egymás kezét fogva meneteltek a furcsa szerzet után, egyenesen a falu végi rétre. Ott aztán leheveredtek a fűre, és egykettőre elnyomta őket az álom...
Rég nem hallott csend telepedett a háromtornyú falura. A furulyás alak már hetedhét határon túl járt, amikor a lányok még mindig az igazak álmát aludták. És, hogy mi lett a feladatokkal meg a határidőkkel? Még meg- megcsörrentek a telefonok,  pittyentek egyet-egyet a számítógépek, de az biztos, hogy az ég a helyén maradt, a föld nem nyílt meg a lábuk alatt, és a falu templomtornyai sem omlottak le. A lányok viszont végre aludtak egy jót, édes nyugalomban.
 
A mesét ihlető gyerekrajz Fejes Gyuszi munkája: