Erdős Virág: Paplanmese

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy
bolygó.

Tudod, ilyen folyton-
folyvást körbe-
körbe
forgó.

Elkerülte a Napot,
azt se mondta,
jónapot

forgott némán,
mint egy őrült jégkoris a
kűrben,
forgott bátran
mint a labda,
kint a hideg, lény
nem lakta
űrben.

*

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy
ország.

Szerették a lakói, mint
madarak a
morzsát.

Addig-addig csipegették,
örömükben majd’
megették…

ám egy szép nap
észbe kaptak,
közepébe fészket
raktak

nem ültek ott hiába:
fütyültek a
világra.

*

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy
város.

Nyáron kicsit büdi volt, de
télen viszont
sáros.

Lehetett ott jönni-menni,
szalvétából
fánkot enni

nem törődni semmi mással,
csak az idő-
változással

érdeklődni, merre mi van,
lődörögni kapuc-
niban

bámészkodni, aztán bután
szaladni a
troli után.

*

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy
ember.

Zsebe? Üres.
De a szíve:
tele szerelemmel!

Nem is búsult: ha már egyszer
megtalálta
párját

(köztünk szólva épp a világ
legeslegszebb
lányát!)

kisétált a templom elé,
leintett egy
taxit

azzal aztán pont időben
elérték a
lagzit.

*

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy
este.

Hogy mi történt?
Honnan tudjam! A fene se
leste!

Lényeg az, hogy másnap reggel
felderült az
ég is

(itt valami készül, ebből
rögtön tudtam
én is!)

máshogyan kelt fel a nap is,
ugrabugrált még a
pap is

egy kis kutya
nagyot mordult

ami rossz volt,
jóra fordult

s még egy év se telt bele,
(háromnegyed
négy fele)

megtörtént a nagy csoda:
született egy
kisbaba.

*

Mi az hogy egy?!  Mindjárt három!
Olyan szépek, mint az
álom!

Hát most éppen micsinálnak?
Láthatjátok:
csicsikálnak.

Ennél viccesebb kép
mi kell:
paplan alatt három
iker

Julcsi, Marcsi, Emese:
róluk szólt ez a
mese.

 

A mesét ihlető rajz kooperatív munka: