Karafiáth Orsolya: Álom-város

Volt egyszer egy kicsi város,
földdel, éggel egyhatáros.
Voltak benne csöppnyi házak,
kis tornyokkal, alig láttad.

Futkorászott sok kis ember:
sétabottal, szemüveggel,
új kosztümben, kis szoknyában,
szivárványban, délibábban.
Hunyorogtál, mégse éles,
hát ez meg hogy lehetséges?!

Ám ha lehunytad a szemed,
egy új világ életre kelt.
Megnőtt benned minden utca,
indulhattál balra, jobbra.
Volt ott minden: járda, kisbolt,
volt ám az is, ami nem volt.

Ott sétált a szomszéd Jóska,
a tűz-sárkány, meg az anyósa.
A Jótündér is rád nevetett,
az Aranyhallal reggelizett.
Barátkozott kutya, macska,
plusz egy egész kobold-falka.
Nézted csak a háztetőket,
egyszer sárgák, máskor zöldek.
Piroslott a látóhatár,
ezer színben lángolt a táj.

Szemed nyitod, jön egy új nap,
de a képek benned vannak!
Lámpaoltás után újra
visszatérhetsz e városba.
Tiéd minden apró köve,
szép szobája, játszótere!
Terád vár ott mackó, labda,
bicikli és habos torta!
Ezért aztán gyorsan ágyba!
Utazni hív paplan, párna,
varázslatra hív a világ:
álmodd mindig tovább s tovább!

Habár apró, ez is mese.
De most aludj, ne fuss vele!

A mesét ihlető gyerekrajz Mező Károly munkája: